Amiből kevés van, az drága. Amióta a Földön megjelent az ember, ez az örök igazság mozgatja az árakat, például napjainkban az élelmiszerét. Összeállításunkból kiderül, szinte nincs olyan termék, mely ne drágulna tavaszig.
Olyan helyzet alakult ki néhány év alatt, hogy az ország nem képes megtermelni annyi tejet, sertést, gyümölcsöt, zöldséget, amelyre szüksége van. Ezért ezekből – nem csak választékbővítés miatt – külföldről kell behozni készleteket, amelyekért legtöbbször euróval, dollárral fizetünk. Ha romlik a forint – márpedig tavaly szeptember óta ezt szenvedjük, akkor egy szint után már nem éri meg a kereskedőknek behozni a korábban viszonylag olcsón beszerezhető élelmiszert, élelmiszer-alapanyagot. Jó példa erre a sertés. Bő húsz éve még több disznó röfögött az ólakban, mint ember élt az országban, ma jó ha találni 3 millió sertést. Viszont ennél többet eszünk meg és exportálunk egy évben. A behozott állatok és hús aránya nagyjából 30-35 százalék volt tavaly. Most ez csökkent le 10-15 százalékra, a húsiparnak kevesebb az alapanyaga, ezért keresi a magyar disznót. Ennek ára szépen fel is kúszott: míg egy éve 290-300 forint volt egy kiló élő sertés ára, most 400, de akad 450 forintos ajánlat is. Mi történt? Az olcsó import – mert nincs ilyen! - nem képes letörni a magyar belső árakat, a disznó meg kevés, így drágul. Ennek megfelelően aztán a több hónapja tartó folyamat végén megjelenik – néhány héten belül – a boltokban is a gyenge forint hatása: drágulnak a húsok és a húskészítmények.
Nem okoskodik jól, aki a laposkát csirkecombbal akarja kiváltani! Mert a baromfi is drágul! Nem csak azért, mert a két húsféleség ára általában szorosan követi egymást, hanem azért is, mert a gyenge forint miatt igen keresett a magyar csirke, pulyka Európában. Ugyanis az előbb vázolttal ellenkező előjelű mozgás is igaz: a gyenge forint miatt sokkal többet kap az ember a termékért, mint korábban, vagy mintha itthon adná el. Így aztán ilyenkor felpörög a mezőgazdasági alapanyag és élelmiszer kivitele is. Húsvétig várhatóan kisebb mértékben, de több ütemben emelkedik a baromfitermékek ára: a csirkemellfilénél elérheti a 8-10, míg a farhátnál a 3-5 százalékot. Persze a költségek is emelkedtek az utóbbi időben, a gázé, a csatornáé, az élelmiszer-vizsgálaté, a munkabéré, a takarmányé, a 27 százalékos áfát már említeni sem szükséges.
Ahogy arról a múlt héten lapunk már beszámolt, drágább lesz a kenyér is. Itt már februártól várható a pékek áremelése, egyes információk szerint akár 10 százalékos drágítás is elképzelhető. Az áremelés itt egyértelműen a költségnövekedésnek tehető be, ugyanakkor a liszt ára nem változott mostanság, a tavalyi csúcshoz képest a boltokban 20-40 százalékkal csökkent, és a nagy tételekben vásárlóknál sem tapasztalható más.
A sorból nem maradhatnak ki a tejtermékek sem! Itt a baromfiéhoz és a sertéshez egyaránt megtalálható okok miatt éles a helyzet: egyrészt nincs elég tej, másrészt a gyenge forint fűti az exportot. Azaz a néhány évvel ezelőtt kivágott/eladott tehenek teje hiányzik most, ugyanakkor az olaszok, görögök viszik a tejünket, mint a cukrot. A gyenge forint miatt már 100-105 forintot is adnak egy literért, s kamionszámra viszik a tehenészetekből. Ami nem kerül a hazai tejiparosokhoz, az hiányzik is az üzemekből. Ez egyébként is drágítaná a termelést, de a tejárak is egyre feljebb kúsznak. Hogy a boltokban ebből mi látszik? Sok még nem, ugyanis itt még működik az import árletörő szerepe: valami csodával határos módon a kereskedők még mindig képesek olcsóbban kínálni a külföldi tejet, sajtot, joghurtot, mint a magyart! Mindenesetre a hazai feldolgozók a minap 5 százalékos drágítást látnának jónak.
Mivel főzünk? Olajjal, zsírral – eddig. Úgy tűnik, azonban, hogy mindkettőről le kellene szokni. Nem az egészséges életmód miatt, hanem az árukat láttán! Ma egy liter étolaj 450-500 forint, egy kiló zsír 500-800 forint (az olcsóbb a lengyel és a német!) A zsír árát a disznóhiánnyal lehet magyarázni, az étolajét pedig a napraforgóéval. Amelyből ugyan tavaly viszonylag sok termett, ára mégis magas, és pedig a repce miatt! És az is marad, mert a repcével baj lesz idén: a fele ki sem kelt, ami meg igen, az meg a mostanáig tartó meleg tél miatt túlfejlett – akad hely, ahol már virágzott is! –, vagyis nyár elején a szokásos fele jó ha megterem. Emiatt drága lesz, s ez viszi magával a napraforgó árát is. Ebből meg nem lehet olcsóbb étolajat csinálni.
Hogy a búzával az a kenyerünkkel mi lesz? Az évszázad aszálya miatt a vetés gyenge, a most jött csapadék jót tesz, és akár egy közepes termés is elképzelhető. Az árak alakulását viszont a világpiac, azon belül az európai helyzet határozza meg. Majd. Most a magas árak tartásával lehet számolni, avagy nem lesz olcsóbb a liszt sem, a kenyér sem.
Mindezt összevetve az idén nyárig szinte biztos, hogy az élelmiszerek 10-15 százalékkal drágulnak.
SZABADFÖLD